Magyar szerkezettár
🪄↴ 
ó/nem
→ ó ⊕ /[Hyph:Slash] ⊕ nem




    ó1

    
      
      
    
    
      fn
    
    
1.
      az o hosszú párja.
    

    
2.
      ennek írásjegye (ó, ó).
      
 | 
        
<rövidítésként:>.
        
          
 ▸
ó
        
      
    

  

    ó2

    
 →
 óv
  

    ó3

    
      
      
    
    
      mn
    
    
1.
      irod
      ódon, ősi.
    

    
2.
      irod
      elavult.
    

    
3.
      nép
      nem ez évi <termés(ű)
>.
      az ó vörösborból adj, ne az újból!
    

    
[
      fgr
    ]

  

    ó
    
      cxn
    
    óra.
  


/[Hyph:Slash]




____________________



    sok
    
      
      
    
    
      htl
      tőszn;
      (kf: több
)
    
    
1.
      nagy v. a kelleténél nagyobb mennyiségű, számú.
      sok ló; sok ez ide;
      
        
 ▸
több a soknál
      
      
 | 
        hosszú tartamú v. gyakori.
        sok vita; nincs sok időm.
      
      
 | 
        
<elvont fn mellett:> nagy(mértékű).
        sok hasznot hajt.
      
      
 | 
        sok pénz, anyagi érték.
        sokat költ.
      
      
 | 
        
          
 ▸
sokak
        
        sokaknak tetszik.
      
      
 | 
        
          (szjellel)
        
        a szóban forgó személyek közül sok.
        sokunk véleménye.
      
    

    
2.
      
        (hsz-szerűen)
      
      
        
 ▸
sokban
      
      sokban egyezik;
      
        
 ▸
sokan
        
 ▸
sokkal
      
      sokkal jobb nála.
    

    
[
      fgr
    ]

  


____________________
kellett
→ kell ⊕ ett[Pst.NDef.3Sg]




ett[Pst.NDef.3Sg]
____________________



    hozzá
    
      
      
    
    
I.
      
        szjeles
        hsz
      
      
1.
        valaki, valami mellé, közvetlen közelébe.
        odalépett hozzá.
        
 | 
          
            
 ▸
hozzám!
          
        
      

      
2.
        
<közlésről szólva:> a szóban forgó személyhez intézve a szavakat.
        hozzád beszélek.
      

      
3.
        a szóban forgó dologgal kapcs., reá vonatk.
        mit szólsz hozzá?
        
 | 
          
            
 ▸
elég az hozzá
          
        
      

      
4.
        a szóban forgó dologhoz kiegészítésül.
        vett egy táskát, és hozzá egy kesztyűt is.
      

      
5.
        biz
        ráadásul, sőt mit több.
        levizsgázott, hozzá (még) kitűnően.
      

      
6.
        
          <vonzatként.>
        
        ért hozzá; hasonlít hozzá; nincs hozzá fogható.
      

      
7.
        
          
 ▸
isten hozzád!
        
      

    

    
II.
      
        ik
      
      
1.
        a szóban forgó személyhez, dologhoz, azt érintve.
        hozzáfér, hozzátapad.
      

      
2.
        valakivel, valamivel összhangba kerülve, ahhoz alkalmazkodva.
        hozzászokik.
      

      
3.
        a szóban forgó dolgot kiegészítve.
        hozzákever, hozzáolvas.
      

      
4.
        tevékenységét a szóban forgó dolog megkezdésére irányítva.
        hozzálát.
      

    

    
[
fgr tőből]

  


..........
hozzá
→ ő ⊕ -hoz ⊕ [3Sg]




    ő1

    
      
      
    
    
      fn
    
    
1.
      az ö hang hosszú párja.
    

    
2.
      ennek írásjegye (ő, ő).
    

  

    ő2

    
      
      
    
    
I.
      3. sz-ű sznévm (rendsz. érzelmileg színezett m-ban v. szembeállítás, kiemelés esetén).
      
1.
        az ismert, említett személy, es. állat, dolog.
        te velem jössz, ő itt marad.
        
 | 
          az a személy, akire a beszélő gondol, de megnevezni nem akarja.
          hátha ő is ott lesz!
        
      

      
2.
        
          
 ▸
őket
        
        két cicája van, nagyon szereti őket.
      

      
3.
        
          (birt jelzőként, egysz. 3. sz-ű birt szjeles birtokszó előtt)
        
        a hozzá tartozó, a birtokában levő.
        az ő fia is itt van.
      

      
4.
        
          (birt jelzőként, tbsz 3. sz-ű birt szjeles birtokszó előtt, ők h.)
        
        a hozzájuk tartozó, birtokukban levő.
        az ő házuk.
      

    

    
II.
      
        fn
        (csak egysz-ban, gyak. nagybetűvel)
      
      az, akibe a beszélő v. az illető személy szerelmes.
      a nagy ő.
    

    
[
      fgr
    ]

  


-hoz

[3Sg]
____________________



    hogy1

    
      
      
    
    
      hsz
    
    
I.
      
        kérdő
      
      hogyan?
      hogy vagy?;
      
        
 ▸
hogy volt!
      
      
 | 
        
          
 ▸
hogy a csudába  a fenébe  ne ?!
        
      
      
 | 
        
<felkiáltásban:> mily nagyon ...!
        hogy sajnálom!;
        
          
 ▸
de még hogy!
        
      
    

    
II.
      
        von
      
      
1.
        
<
(idő)határozói mellékm kötőszavaként:> ahogy(an), amint, amikor.
        egy hétre rá, hogy megjött, ment is vissza.
      

      
2.
        
<kérdő alakú ált névm-sal:> ahogy(an).
        megcsinálták, ki hogy tudta.
      

    

    
III.
      
        htl
      
      
1.
        <állítm nélküli válaszban, kérdő alakú htl névm-sal v. hsz-val, annak kif-ére, hogy a mód, ill. a körülmények esetenként változnak.>
        
[jól megy a munka? ] mikor hogy!
      

      
2.
        
          
 ▸
hogy, hogy nem
        
        hogy, hogy nem, elveszett.
      

    

    
[
      fgr
    ]

  

    hogy2

    
      
      
    
    
      ksz
    
    
1.
      
        <a főm vmely névszói részét helyettesítő v. értelmező mellékm kapcsolására.>
      
      az a kérdés, hogy ...; kár, csoda, megesik, hogy ...; érzi, tudja, hogy ...; azért ment, hogy ...; félt, hogy ...; az a hír járja, hogy ...; ez az oka annak, hogy ...; úgy látszik, hogy ...

      
 | 
        
          <közlést, tartalom szerinti idézetet, kérdést tartalmazó mellékm kapcsolására.>
        
        azt mondta, hogy ...

      
      
 | 
        
          <fokozó értelmű, rendsz. következményt is kifejező mellékm-ban.>
        
        annyira félt, hogy szólni sem mert.
      
      
 | 
        nép biz
        
          <olyan mellékm-ban, amelyben a következmény kifejtését hsz v. isz helyettesíti.>
        
        annyira szereti, hogy még!; olyan mérges vagyok, hogy no!
      
    

    
2.
      
        <látszólag alá- és fölérendeltségi viszonyban levő, valójában mellérendelő, kül. magyarázó értelmű m-ok kapcsolására.>
      
      mi van veled, hogy ilyen sápadt vagy?
      
 | 
        
<célhatározói mellékm-ként szerkesztett m-ban:> és, de.
        a nap elbújt, hogy hamarosan újra kisüssön (
helyesen: és v. de ezután hamarosan újra kisütött).
      
    

    
3.
      
        <főm nélkül álló, gyak. érzelmileg színezett mellékm-ban.>
      
      még hogy én vagyok az oka!; hogy a fene egye meg!
      
 | 
        
          <visszakérdezésben, gyak. érzelmi színezettel.>
        
        hogy honnan tudom?
      
      
 | 
        
          <közhelyszerű kif-ekben, a mondanivaló bevezetésére v. közbevetésként.>
        
        hogy úgy mondjam.
      
    

    
4.
      
        <msz-val, hsz-val, ksz-val, a tartalmi alárendelés formálissá válásával.>
      
      persze hogy ...; ugye hogy ...; azaz hogy ...;
      
        
 ▸
éppen hogy csak
        
 ▸
nemcsak hogy , hanem  de még 
      
      nemcsak hogy szép, hanem jó is.
    

    
[←hogy1

]

  


..........



    ahogy
    
      
      
    
    
      von
      hsz
    
    
1.
      amilyen módon v. állapotban.
      nem maradhat úgy, ahogy van;
      
        
 ▸
lesz, ahogy lesz  ahogy lesz, úgy lesz
        
 ▸
ahogy jön
        
 ▸
ahogy vesszük
      
    

    
2.
      amilyen (nagy) mértékben.
      kiabált, ahogy csak bírt.
      
 | 
        biz
        
<önállósult mellékm-ban, felkiáltó értékkel:> milyen nagyon, milyen jól v. rosszul stb.!
        ahogy az kiabált!
      
      
 | 
        gúny
        
          <ugyanilyen haszn, a másik beszélő szavainak tagadására.>
        
        ahogy te tévedsz!
      
    

    
3.
      amilyen értékben, amilyen összegért.
      úgy adom, ahogy vettem.
    

    
4.
      mihelyt, amint.
      ahogy lefeküdt, elaludt.
      
 | 
        amikor, amíg.
        ahogy megy, egyszer csak meglát egy embert.
      
    

    
5.
      
<érzékelést jelentő igék utáni mellékm kötőszavaként:> hogy.
      láttuk, ahogy kidőlt a fa.
    

    
6.
      
        <mondást v. érzékelést jelentő igékkel, nem valódi alárendelésben.>
      
      
        
 ▸
ahogy hallom, ahogy állítják 
      
    

  



  


  


PÉLDÁK #1



    

  1. asztal (szótár)
    2. 

  2. asztalos (szótár)
    3. 

  3. asztalokra (toldalékolt, 3 konstrukció)
    4. 

  4. faasztal (összetett, 2 konstrukció)
    5. 

  5. asztalfiókba (3 elem, összevonás, 2 konstrukció)
    6. 

  6. fehér asztal (szótár, többszavas, folytonos)
    7. 

  7. sárga asztal (azonos forma, 2 konstrukció)
    8. 

  8. fehér asztal mellett (3 elem, összevonás, 2 konstrukció)
    9. 



PÉLDÁK #2



    

  1. avokádó (van/van, azonos, nagy)
    2. 

  2. fűbe harap (nincs/van, konstrukció)
    3. 

  3. fűbe (nincs/van, 2 konstrukció, -ba/-be)
    4. 

  4. fű (van/van, konstrukciók kiemelve önálló szócikké)
    5. 

  5. aki fűbe harap (nincs/van, szöveg részeként)
    6. 

  6. nem harapott fűbe (nincs/van, ragozva, más szórenddel)
    7. 

  7. füvet harap (nincs/van, 3 konstrukció)
    8. 



PÉLDÁK #3





    

  1. a tanár részt vesz az akcióban (igés konstrukció)
    2. 

  2. a tanár kenyeret vesz az üzletben (azonos forma)
    3. 




    

  1. alapító tag – okos gyerek
    2. 




    

  1. az alapító tag részt vesz az akcióban (két többszavas konstrukció)
    2. 

  2. az okos gyerek részt vesz az akcióban (egy többszavas konstrukció)
    3. 




    

  1. a tanár részt vett az akcióban (múlt idő) 
    2. 

  2. a tanár vesz részt az akcióban (szórend) 
    3. 

  3. a tanár vesz az akcióban részt (szórend) 
    4. 

  4. a tanár részt vesz a munkában (más elem)
    5. 

  5. a tanár kollégáival részt vesz az akcióban (plusz bővítmény)
    6. 



PÉLDÁK #4




  


  


Kapcsolat •
szerkezettar@nytud.hu •
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet •
© 2024